Seneca; Vigasztalások Erkölcsi levelek

Add tovább az infót
Tags: 

Vigasztalások erkölcsi levelek (Ákos válogatása)

1. LEVÉL
tarts magadra jussot, s az időt, melyet eddig elvettek vagy
eloroztak tőled, vagy kicsúszott a kezedből, gyűjtsd össze és
ügyelj rá.

Győződj meg róla, hogy úgy igaz, ahogy írom: bizonyos
pillanatokat elragadnak tőlünk, másokat elcsennek, ismét mások meg
elfolydogálnak. A legrútabb veszteséget mégis a nemtörődömség
okozza. S figyeld csak meg jól, az élet legnagyobb része elillan,
ha rosszul cselekszünk, nagy része, ha semmit sem cselekszünk, s
az egésze, ha mindig mást cselekszünk.
7. LEVÉL
Szükségszerűen vagy utánoznak, vagy utálnak. Pedig mind a kettőt
el kell kerülni: ne légy hasonló a rosszakhoz csak azért, mert
sokan vannak, s ne légy a sokaságnak ellensége sem azért, mert nem
hasonlítanak hozzád. Zárkózz önmagadba, ahányszor csak teheted.
Azokkal érintkezz, akik téged jobbá akarnak tenni; azokat lásd
szívesen, akiket te tudsz jobbá tenni. Kölcsönössé válik ez - az
emberek tanulnak, miközben tanítanak.
23. LEVÉL
Az igazi jóra kockázat nélkül vágyódhatsz. Mi az,
kérded, vagy honnan ered? Megmondom: a jó lelkiismeretből, a
becsületes szándékokból, a helyes cselekedetekből, a véletlen
ajándékainak megvetéséből, a mindig egy úton járó élet békés,
szakadatlan folyamatából.
24. LEVÉL
Ha el akarsz vetni minden gondot, képzeld, hogy mindaz, aminek
bekövetkeztétől félsz, mindenképp bekövetkezik, és bármi legyen az
a rossz, mérlegeld magadban, és becsüld fel félelmedet: belátod
bizonyosan, hogy vagy nem nagy horderejű, amitől félsz, vagy nem
tart soká.
42. LEVÉL
Mutathatnék neked sok mindent - ha megszereztük, elfogadtuk,
kicsavarta kezünkből a szabadságot. A magunkéi lennénk, ha azok a
mieink nem lennének.
Hányd-vesd ezt meg alaposan, ne csak mikor a nyereségről, hanem
akkor is, mikor a veszteségről van szó. "Ezt bizony elveszítem."
Hiszen csak kívülről jött; éppoly könnyen fogsz élni nélküle, mint
ahogy azelőtt éltél. Ha sokáig volt a tiéd, elveszíted, miután
eleged lett belőle, ha nem sokáig, elveszíted, mielőtt
hozzászoktál volna. "Kevesebb pénzed lesz." Igen, és kevesebb
gondod. "Csökken a tekintély." Igen, és az irigység. Vedd
szemügyre mindazt, ami őrültségbe sodor minket, aminek vesztét
könnyekkel siratjuk; megtudod majd, nem a kár kellemetlen, hanem a
kárról alkotott elképzelés. Hogy valami elveszett, senki sem érzi,
csak rágódik rajta. Ha önmagadat birtokolod, semmit sem vesztettél
el. De hány embernek sikerül önmagát birtokolni?
44. LEVÉL
Nem a füstös maszkokkal zsúfolt atrium tesz nemessé - senki sem a
mi dicsőségünkre élt, s ami előttünk történt, nem a miénk -, a
lélek tesz nemessé, az bármilyen körülmények közül a sors fölébe
kerekedhet. Gondold hát, hogy nem római lovag vagy, hanem
libertinus: elérheted, hogy te egyedül leszel szabad a szabad
származásúak között. "Hogyan?" - kérded. Ha a jókat és rosszakat
nem a nép példájára különbözteted meg. Nem azt kell nézni, honnan
jönnek, hanem: hová tartanak. Ha valami boldoggá tudja tenni az
életet, az az öntörvényű jó. Hiszen az nem torzulhat rossz
irányba.
Miben tévednek hát az emberek, noha mindannyian a boldog életre
vágynak? Abban, hogy a rávezető eszközöket fogadják el helyette,
mialatt keresik, menekülnek előle. Mert bár a boldog élet lényege
a szilárd biztonság és a beléje vetett rendületlen bizalom,
összegyűjtik az okot a nyugtalankodásra, s az élet csapdákkal teli
útján nemcsak viszik ezt a poggyászt, hanem vonszolják. Így a
keresett céltól egyre messzebb távolodnak, s minél több fáradságot
fordítanak rá, annál jobban akadályozzák magukat, annál hátrább
sodródnak. Mint a labirintusban rohanókkal történik: éppen a
gyorsaság bonyolítja bele őket.
45. LEVÉL
tanítsd meg nekünk: nem az boldog, akit a tömeg annak nevez,
akihez özönlik a pénz, hanem aki minden javát lelkében hordozza,
szálegyenesen kimagaslik, eltapossa a bizonytalanságot, senkivel
sem cserélne sorsot, az embernek egyedül emberi oldalát értékeli,
a természetet fogadta tanítójául, az  ő törvényei szerint
formálódik, s úgy él, ahogy  ő írta elő; biztos ítéletű,
rendületlen, rettenthetetlen, megmozdíthatja valamilyen erő, de
nem kavarhatja fel, s ha a sors hatalmas erővel a lehető
legártalmasabb dárdáját röpíti feléje, eltalálja ugyan, de nem
sebzi meg, s az előbbit is csak ritkán: mert az emberi nemet
térdre kényszerítő többi dárda neki csak ugrabugra jégeső- ha a
tetőre pattan, nem okoz bajt a bennlakóknak, csak koppan egyet s
olvad is.
47. LEVÉL
Jellemét mindenki maga szerzi, a hivatalt a véletlen szabja rá. Az
egyik ebédeljen veled, mert méltó rá, a másik, hogy méltó legyen.
Mert ha az alacsonyrendűekkel való érintkezés hagyott is rajtuk
szolgai nyomokat, az emelkedettebb  társaság lefaragja. Miért
vadásznál barátra, Luciliusom, csak a forumon és a curiában,
hiszen ha gondosan körülnézel, otthon is megtalálod. A jó anyag
gyakran megmunkálatlanul hever, mert hiányzik a művész. Próbáld
csak ki és megtapasztalod. Mint ahogy ostoba, aki lóvásárláskor
nem a lovat nézi, hanem a pokrócát és zabláját, úgy ezerszer
ostobább, aki az embert ruhája vagy társadalmi helyzete szerint
értékeli.
49. LEVÉL
Tanítsd meg, hogy az élet értéke nem kiterjedésében található,
hanem felhasználásában, s hogy megeshet, sőt gyakran megesik, hogy
aki sokáig élt, keveset élt.
104. LEVÉL
Ha el akarsz menekülni az elől, ami szorongat, nem máshol kell
lenned, hanem másnak.
Csodálkozol, hogy hiába menekülsz? Veled marad, amitől menekülsz.
Tehát magadat jobbítsd, magadról vedd le a terheket, s vágyaidat -
melyeket ki kellene irtani - legalább szorítsd korlátok közé;
minden hitványságot törölj ki szívedből.
Ha kellemesen akarsz utazni, gyógyítsd meg útitársadat. El nem
ereszt a kapzsiság, ameddig kapzsi, fösvény emberrel élsz együtt;
el nem ereszt a gőg, ameddig kevéllyel érintkezel. Sohase
költöztesd egy fedél alá a kegyetlenséget egy bakóval; bujaságra
lobbant a paráznák pajtássága. Ha le akarod vetkezni vétkeidet,
nagy ívben térj ki a vétkes példák elől. A fösvény, kerítő,
kegyetlen, álnok, ha csak közeledben van, akkor is rengeteget árt,
márpedig benned van. Fordulj a jobbakhoz: a Catók társaságában
élj, Laeliuséban, Tuberóéban. Vagy ha a görögökkel esik jól az
együttlét: Sókratésszel, Zénónnal érintkezz. Megtanítanak meghalni
- az egyik, mikor szükséges, a másik, mielőtt szükséges. Légy
együtt Chrysipposszal, Poseidóniosszal.  Ők az emberi-isteni
világról szerzett ismereteiket adják át neked, megparancsolják,
hogy cselekedj, ne csak csevegj, s ne csak a hallgatók mulatságára
bűvészkedj a szavakkal, hanem a lelket eddzed és szilárdítsd a
fenyegetésekkel szemben. Hiszen ebben a hánykódó, viharos életben
az egyetlen kikötő: semmibe venni azt, ami ránk vár, hűségesen
kitartani, és a sors nyilait felkészülten, szemtől szembe fogadni,
nem bujkálva, nem hátat fordítva. A természet nemes lelkűeknek
alkotott minket, s mint ahogy egyes állatokat vadsággal ruházott
fel, bennünket dicsvágyó és szárnyaló lélekkel, mely azt nézi, hol
élhet legméltóbban, s nem azt: hol a legbiztonságosabban; nagyon
hasonlít a világmindenséghez, s amennyire halandó léptei győzik,
követi, utolérni igyekszik; előrenyomul, s azt hiszi: dicsérik és
bámulják. Mindennek ura, minden fölött áll: így hát semminek sem
veti alá magát, úgy érzi, semmi sem nyomasztja, semmi sem hajlítja
meg a férfit.
120. LEVÉL
Nem az utolsó lépcsőfok okozza a kimerülést, csak az teszi
nyilvánvalóvá. A halálhoz az utolsó nap érkezik meg, de mindegyik
oda tart. Morzsol minket a halál, nem egyszerre ragad el.
MARCIA VIGASZTALÁSA
ami egyet ér, az érhet minden embert!
nem nagy dolog a jószerencsében bátran helytállani, mikor az élet
hajója simán halad: a kormányos ügyessége sem akkor mutatkozik
meg, mikor nyugodt a tenger s a szél kedvező, hanem ha
megpróbáltatás csap le rá, akkor kell bátorságát megmutatnia
emberül. Tehát ne add meg magad, sőt csak azért is vesd meg
keményen lábadat, s ha bármi teher zuhan reád, meg ne roskadj
alatta, még ha megriaszt is az első reccsenés.
Lelkünket gyakorta kell intenünk, hogy a földi dolgokat úgy
szeresse, mint majdan eltűnő, sőt máris tünedező árnyakat; amit a
sors neked juttatott, csak úgy tartsd birtokodban, hogy nem te
vagy a tulajdonos. Élvezzétek gyermekeiteket mohón, s cserébe
titeket ők is hadd élvezzenek; a mai éjszaka már bizonytalan -
ámbár ez a határidő túlságosan távoli -, bizonytalan már akár ez
az óra is. Sietni kell, sarkadban vannak és hajtanak: már ez az
egész környezet szertehullik, már nagy zsivajjal oszladoz
társaságunk. Egyszerre mindenünkből kifosztanak: s ti nyomorultak,
nem tudjátok, hogy úgy éltek itt, mint a földönfutók.
POLYBIUS VIGASZTALÁSA
nem az a boldogabb, akit a szerencse minden kegyével elhalmoz,
hanem az, aki semmiben sem szorul rá.

Lucius Annaeus Seneca (Corduba, Kr. e. 4 körül – Róma, Kr. u. 65. április 12.) római sztoikus filozófus, drámaíró és államférfi.

Forrás: http://mek.oszk.hu